Hallgatói hiedelmek a SZIE Gödöllői Campusáról

Nem hinném, hogy létezik olyan tanintézmény kis hazánkban, vagy akár az egész földkerekségen, melyet ne lengne körül valamilyen eseményhez vagy tárgyhoz fűződő hallgatói hiedelem, babona. Hogy hányszor hoztak szerencsét vagy szerencsétlenséget, az nem szerepel statisztikai kimutatásokban, és valószínűleg kialakulásukra sem emlékszik már senki, de Egyetemünk sem mentes ezektől a néha már misztikusnak mondható szokásoktól.

Még meg sem közelítettük a Gödöllői Campus épületét, máris utunkat állja az első megszívlelendő figyelmeztetés, jó tanács. A Magyar Államvasutak és a helyiérdekű vasút (közismertebb nevén HÉV) szerelvényeivel reggelente hallgatók özöne érkezik tudásának gyarapítására a jó öreg Almamater falai közé, akiknek útja a vonat sínek felett átívelő felüljárón vezet.

Első figyelmeztetés: ne menj át a hídon, amíg vonat halad át alatta, mert az elviheti ”magával” az aznapi szerencsédet!

A sikeres átkelés után gondozott virágágyások és Kálmán herceg magasba emelkedő lovas szobra mellett vezet tovább az út az egyetem főbejárata felé. Belépve aztán a rozettákkal díszített súlyos faajtón lábunk elé tekintve pillanthatjuk meg az egyetem – azaz akkor még a Premontrei Gimnázium – építtetésének római számokkal íródott évszámát.

Ha aznap vizsgázol, jól teszed, ha nagy ívben kikerülöd e római számokat, mert lábbal „tiprásuk” szerencsétlenséget hozhat magával.

És amikor a feszültséggel teli „szegény” vizsgázó azt gondolná, túlélt minden rá leselkedő veszélyt, és a belső udvar erőt adó levegőjével tüdejét felfrissítve, átkelve azon, rákészülne a megmérettetésre, ne tegye, mert a kerten való áthaladással jegyet válthat a sikertelen vizsgát követő utóvizsgára.

Természetesen ezen hiedelmek nem mindenkire érvényesek. Akik szorgalmi időszakuk nagy részét nem a „Nyolcas előadó” padsoraiban töltik, jogosan reménykedhetnek, hogy szorgalmas tanulásuk eredménnyel jár.

Bár a felvételizőknek ez még csak távoli álom, az egyetemi évek a sikeres államvizsgával teljesednek ki. Ebben nyújthat segítséget az egyetem főépülete előtt álló Kálmán herceg jászói premontrei monostor bőkezű támogatójának lovas szobra, szemérmesen pontosítva hercegünk lovának herezacskói, melyek az idő vasfoga munkálkodásának ellenállva ragyognak fényesen.

Bátor, félelmet nem ismerő hallgatók kezei „simogatták” fényesre a nemes állat e nemes szervét, mert úgy tartja a hiedelem, hogy aki az államvizsga előtt megsimogatja, bizton remélheti egyetemi tanulmányainak sikeres befejeztét.

E tett végrehajtásához már szinte hegymászói előtanulmányok is szükségesek, hiszen a szobortalapzaton való feljutás nem kis veszélyeket rejt magában. A krónikák azonban nem mesélnek szerencsétlenül járt „szobormászókról”, balesetet szenvedőkről vagy sikertelen vizsgát tevőkről, biztatást adva ezzel a hiedelmekben, babonákban hívőknek a sikeres államvizsgához.